Fekete. Fekete múlt hét, fekete, hétvége, és fekete ez a hét. Is. Azt hiszem ez a vers adja legjobban  vissza a jelenlegi hangulatomat. Minden fekete, és üres. Kezdek belefáradni ebbe az életnek nevezett folyamatba, abba ami jelenleg van, most ott tartok, hogy már lassan az őrület és idegbetegség szélén állok.

Sokáig nem írtam, mert nincs miről, másrészt lustaság, nemtőrődömség.

Múlt hét csütörtökével kezdődően ma, hétfőig folyamatos ideg és veszekedés, és szenvedés, majdnem mindennel. Csütörtök nagy vita, amiben ahol lehet vérig sértenek, utána másnap, pénteken meg elvárnák hogy segítsek, ekkor már én vagyok "Ricsikém, szívem", ja csütörtökön meg "még megszületni se tudtam rendesen", ha meg felhozom ezt elötte, ne hazudjak, ő ilyet nem mondott. Ez mi ha nem elmebetegség???

Pénteken tárgyalás. Rövid volt, és közröhej. Az igazságot ne a magyar jogrendszerben és a bíróságon keresd, jobban jársz ha te magad keresed meg és teszel is érte, ezt az egyet megtanultam...

Szombat. A két kutya kiment az utcára, arra kelek hogy az egyikszomszéd csenget, a szél kifújta a nagykaput, mert a hó és fagyás miatt a zár feladta a szolgálatot, nagynehezen összeszedem őket, Zeusz a bernáthegyi másodszor is kiszalad, meglátott egy macskát. Megjegyezném hogy a szomszédoknál annyi macska van, örülök neki nagyon, majd közbejárok már hogy csökkenjen a létszám... Újra összedem a bernáthegyi, pórázát utána dobtam idegeségemben, útólag ezt bánom, de a napok óta tartó ideg rajtuk jött ki... Szóval így indult a reggel. Délután megint a fentebb említett de meg nem nevezett jóakarómmal vita, segítsek neki, hát segítsen neked a Kaszás....még egy összeveszés és ideg, itt már nem bírtam tovább, otthon, szégyen nem szégyen, elkapott a sírás, ha akartam ha nem... Hiába, 1 éve megy ez az ügy, és én se bírom végtelenségig, de nem akarok rámenni erre, nem adom meg neki ezt az örömet, úgyis én/mi nevetek a végén.
Összeszedtem magam, Gabival megbeszéltem hogy megyek estére, szülei mentek iskolai bálba estére/éjszakára, jó volt kicsit magunk lenni, jól elvoltunk, hülyültünk, megvettük a kinézett cipőket is neki. Éjjel 2 óráig fenn voltunk, utána megjöttek a szülei is, majd aludtunk másnap, vasárnap 10.30ig. Kiderült hogy Szabinak szóltak, és mehet dolgozni vissza, még aznap, tehát tegnap, rögtön. Ez is kicsit rosszul esett, nem csak nekem, xar ez így...de ha menni kell...:/  Tegnapi nap nagyjából így eltelt, este néztem Odaátot még. Ja még megtudtam szombaton hogy véget ér a Dr. House, is, ez is rosszul érintett, kedvenc sorozatom :(

Tegnap este még a Gabi szülei is kiverték nálam megint, sőt állandóan a biztit, amit vettünk cipőt vigye vissza, mert mert mitudomén, de nem is érdekel, lexarooooooooooom, csak kösz, feleslegbe rohangáljak, hát kösz de kösz nem. Nem tudom mit képzelnek, én már rég elmenekültem volna onnan, áhh....és járjak oda, persze hogy nem szívesen így, mindig csinálják vmivel a cirkuszt.

Ma pedig hétfő van, ma vagyunk 4 hónaposak Gabival, örülnöm kéne, de valahogy most nem megy, nem miatta, csak úgy általában... ürességet érzek csak, és max annak örülök ha nyugi van....kellenne valami ami lefoglal és eltereli a gondolataim. Most suliban vagyok, de a hó miatt már az első órámat lekéstem, így gondoltam beülök a könyvtárba kicsit.

Még indulás elött beszélgettem Valakivel, hihetetlen, de egy-két mondata, szava is mennyi energiát és biztatást tud adni, még mindig, jólesett, kellett,na, nagyon.
Holnap pedig Valentin nap, bár az annyira nem izgat engem, felfújt dolognak tartom, azt mondja Gabi  Őt se, de sztem ezt csak mondja :)

Egyelőre ennyi, megyek haza, a végére, aktuális kedvenc:

Over and out.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.